Egy új fejezet nyílt az űrkutatás történetében, amikor a legújabb holdküldetés űrhajója belépett a Hold gravitációs terébe. A fedélzeten négy űrhajós tartózkodik, akik hamarosan olyan távolságra kerülnek a bolygónktól, mint még korábban senki.
A küldetés során a legénység rekordot dönt, mivel a Földtől mért távolságuk meghaladja az 1970-ben, az Apollo–13 küldetés által felállított korábbi csúcsot. A rekordközelítés a Hold túlsó, sötét oldala fölötti repülés során következik be, amely egyedülálló lehetőséget biztosít a Földről láthatatlan égitestrész megfigyelésére. Az űrhajósok professzionális kamerákkal rögzíthetik a ritka látványt, amikor a napfény a Hold peremén átszűrődik, egyfajta fordított holdfogyatkozást alkotva.
A repülés a Hold körüli pályán folytatódik, ahol a kommunikáció a földi irányítóközponttal várhatóan átmenetileg megszakad. A küldetés egy hosszú távú űrprogram része, amelynek célja az emberi jelenlét visszaállítása a Holdon, majd egy állandó kutatóbázis létrehozása. A tervek szerint az első személyzetet a következő évtized elején juttatnák a felszínre.
Az űrkutatásban azonban egyre intenzívebb verseny zajlik. Egy másik világűrhatalom is komoly ambíciókat táplál a Hold iránt, és szintén bázis kiépítését tervezi. Bár hivatalos ütemtervük szerint néhány évvel lemaradnak, a szakértők figyelmeztetnek, hogy a verseny kimenetele bizonytalan. Mindkét fél jelentős erőforrásokat fordít a programokra, de a kommunikáció transzparenciájában különbségek mutatkoznak.
A jelenlegi küldetés tehát nem csupán egy technikai bravúr, hanem egy új korszak kezdetét is jelenti. A következő évek döntik el, hogy mely nemzet tud először tartósan megtelepedni a Holdon, és hogyan alakul az emberiség jövője az űrben.
