A hatalom természete és a személyes szabadság kérdései kerültek előtérbe egy ismert színművész közelmúltbeli nyilatkozatában. A művésznő, aki jelenleg több színházban is vendégszerepel, nyíltan beszélt arról, hogy a kreatív függetlenség milyen mélyen hatott pályájára és világnézetére.
A Nemzeti Színházzal kapcsolatos tapasztalatairól úgy nyilatkozott, hogy a távozása után érezhető megkönnyebbülést okozott, és megerősítette benne, hogy a művészi szabadság a legfontosabb. A jelenlegi munkája lehetővé teszi számára, hogy különböző csapatok kreatív világával ismerkedjen meg, ami inspiráló élménynek bizonyul.
Beszédében éles bírálatát fejezte ki a jelenlegi közéleti légkörrel szemben. Kiemelte, hogy a megértés és a tolerancia helyett a gyűlölet és az ellenségképzés dominál, ami szerinte károsan hat a társadalom egészére. Véleménye szerint a hatalom gyakorlása gyakran torzul, és nemcsak azokat, akik hatalommal bírnak, hanem azokat is megváltoztatja, akik körülveszik őket. Ezt a jelenséget jelenlegi színházi szerepében is vizsgálja, ahol egy hatalommá válni vágyó, manipulativ karaktert formál meg. A próbák során kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy általános társadalmi folyamatokat mutassanak be, ne csupán egyedi történetet.
A művészetek állami támogatásának rendszeréről is elmondott néhány gondolatot. Súlyos problémának tartja, hogy kiemelkedő, nemzetközileg is elismert független alkotók gyakran nem részesülnek megfelelő anyagi támogatásban, ami szerinte nemcsak számukra, hanem a közönség számára is jelentős veszteség.
A családi múltja is szóba került, amely mélyen formálta. Beszámolt arról, hogy szülei, akik szintén kiváló művészek voltak, korukban számos akadályba ütköztek pályájuk során, ami emberileg és művészileg is megpróbáltatások elé állította őket. Ezek az élmények máig hatással vannak rá, és egy jelenleg készülő könyvben is tervezik feldolgozni a család történetét, ami nehéz felderítő munka lehet – mesélte.
Az ország jövőjét illetően nem optimista a kilátásokkal kapcsolatban. Úgy véli, hogy a közelgő időszak, függetlenül a politikai változásoktól, nagy kihívások elé állíthatja az országot. Egy esetleges változás óriási helyreállítási munkát igényelne, míg a stabilitás fenntartása esetén pedig az a kérdés merülne fel, hogy a társadalom egy része hogyan viszonyul egy olyan rendszerhez, amelyből – véleménye szerint – sokan kiábrándultak.
Nyilatkozatával a művészi függetlenség, a személyes felelősség és a társadalmi párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, miközben a hatalom komplex és gyakran romboló természetéről tett tanúbizonyságot.
